Vállalkozásom története 4:
Minden az álmokkal kezdődik

Vállalkozásom története 4:
Minden az álmokkal kezdődik

2018-12-16T11:46:22+00:002018. december 16.|Kategória: Vállalkozásom története|Címke: , , , |

Lehet-e álmok nélkül élni? Van-e egyáltalán olyan, hogy álomtalanul élünk, csak vegetálunk? Erre a kérdésre valószínű lényegtelen a válasz. Sokkal inkább érdekel az a kérdés, hogy érdemes-e álmok nélkül élni?

Tudom, hogy álmai mindenkinek vannak. Álmodozunk egy boldog életről, egy utazásról, gazdagságról. Arról, hogy egy kereskedő cég vezérigazgatói leszünk, nekünk lesz a legkarcsúbb derekú csajunk (bocs, de pasi vagyok), a leggyorsabb autónk. És amikor reggel beülünk az ócska tragacsunkba, akkor elkezdünk magyarázkodni, hogy egy nagyobb, egy szebb, az nekünk miért nem sikerülhet.

Néha még álmodozunk, de nem álmodunk, és főként nagyot álmodni nem merünk. Miért? Mitől félünk? A csalódástól? Vagy, mert itt a mi keresztény európai kultúránkban ezt nem illik? Félünk a barátainktól, hogy kinevetnek? A családtagoktól, akik furcsán néznek ránk, ha az álmainkról mesélünk? De nem lehet, hogy csak saját magunktól félünk? Félünk felelősséget vállalni és keresünk valamit, valakit, aki miatt rossz nekünk?

Az évek során egy-két gyönge kísérletet teszünk, de ha falakba ütközünk, előbb-utóbb feladjuk. Persze sokkal könnyebb, ha neki sem futunk. Na ja, akkor nem is fogjuk leverni a lécet, ez igaz. Ülünk a pálya szélén, okoskodunk és irigykedve nézzük azokat, akik szabadon szállva, hasmánt technikával, könnyedén ugorják át a két métert. Ó, de jó is nekik! Miért nem próálod ki te is? Ááá, nekem ez nem sikerülhet! Nekik is sikerült. Nekik könnyű, van idejük gyakorolni, jók a génjeik, támogató a környezetük. Igazad van, minden összeesküdött ellened, hagyd a csudába!

Biztos, hogy lesznek nehézségek. Ha elmondod az álmod, furcsán fognak rád nézni. Másodszor még inkább, harmadszor már beszélni akarnak erről veled, negyedszer pszichológushoz küldenek. Az első kudarcnál pedig önelégülten dőlnek hátra: mi megmondtuk. De kit érdekelnek ők? Miért adnád fel az első nehézségnél? Néhány éve olvastam valahol: „két dolog történhet: vagy sikerül, vagy újra megpróbálom”. Legtöbben egyszer sem próbáljuk meg.

Miért van az, hogy gyermekként még űrhajósok akartunk lenni, de huszonévesen is tele voltunk tervekkel, álmokkal, aztán negyvenfelé közeledve, kiégve, csalódottan dőlünk este az ágyunkba? Örülünk, hogy ennek a napnak is vége.

Én is így működöm

Sokáig éltem én is így. Pompásan meg tudtam magamnak magyarázni, hogy ugyan nem érzem jól magam a munkahelyemen, nem szeretem már azt csinálni amit, nem tölt fel, nem ad örömöt, mégis csinálom, mert a részleteket fizetnem kell, mert a gyermekeimnek enni kell adnom, mert, mert, mert… Hallom magam, csupa kifogás.

Húsz évesen arról álmodoztam, hogy egy hegyi faluban fogok élni, a lakásom leginkább egy hangszerbolttal kombinált túrafelszerelés áruházra fog hasonlítani. A hátizsákomra kötözött gitárommal fogom az erdőt járni és közben a kapujukon kikukkantó, kérges kezű öregeket fogom fotózni. Tyúkok kapirgálnak az udvaromon, és barátok hada mulatja az idejét a kertemben. Jaj, de rég volt! Hol vesztek el az álmaim?

Aztán megnősültem, hitelből vettünk egy lakást (32%!!! volt az éves kamat akkoriban), megszületett az első fiunk. Az agglomerációban vásároltunk egy telket, építettünk rá egy házat, majd fizettük annak a részleteit… Egy barátunk sem maradt. Nem jártuk az erdőt, elfelejtettük a kórust. Elváltunk. Új nő, ugyanez pepitában.

Később évekig éltem egyedül. Jó volt és mégsem. Jó volt megtapasztalni, hogy tudok főzni, képes vagyok kitakarítani, tudok magamra mosni, hogy szabad vagyok. Éreztem, hogy jó pasi vagyok, nincsenek előttem akadályok. Eleinte jó is volt, aztán beleuntam. Rengeteg lehetőségem lett volna egyedül is, de nekem mégis jobb volt beletottyanni a langyos önsajnálatba. Ne kérdezd, hogy miért…

Ki a felelős?

De azt, ahogyan élek nem foghatom a sanyarú sorsra, az időjárásra, a politikára, a főnökeimre, még a Himnuszra sem. Nekem is hosszú idő kellett ahhoz, hogy megértsem, a döntéseimért én vagyok a felelős.

Ha van egy álmunk, akkor olyan döntéseket fogunk hozni, melyek elvezetnek hozzá, ellenben, ha nem elég erős ez az álom, akkor majd megtaláljuk az indokot, a felelőst, hogy miért nem sikerülhet.

Ha elnyomjuk magunkban az álmainkat, akkor nem lesz célja az életünknek, nem lesz, ami lelkesítsen, nem lesz érdemes reggel miért felkelnünk. Előbb-utóbb besavanyodunk. Rengeteg ilyen embert ismerek és jómagam is közéjük tartoztam – remélem már csak múlt időben. Ha van egy nagy álmunk, előbb-utóbb el fogjuk hinni, hogy valóság lesz belőle. Kitűzzük magunk elé a célt és rendíthetetlenül fogunk menetelni felé. Mindent meg fogunk tenni érte. Lelkesek leszünk, mert hajt bennünket a vágy, hogy elérjük! Biztos vagyok benne, hogy emiatt elveszítünk majd barátokat, de ha elveszítünk is, lesznek majd újak. Nem érdemes azokkal maradnunk, akik visszarángatnak bennünket, ha el akarunk indulni, lesznek majd, akik velünk masíroznak, akik velünk tudnak lelkesedni.

A jó példa

Óriási szerencsém van, mert a barátnőm tele van igazi, nagyon vágyott álmokkal. Jól megfogalmazott, komoly céljai vannak, és hatalmas energiával veti bele magát abba a napi munkába, amely vezeti ezen az úton. Én, aki sokszor kerültem már életem során padlóra, borzasztóan sokat tudok ebből meríteni, nagyon inspirálóan hat rám, és hálás vagyok neki ezért. Nagyon jólesik, amikor arról beszél, sajnálja, hogy nem tölt velem elegendő időt, de nem is tud róla, hogy a lelkesedésével többet ad nekem, mintha a kanapén összebújva lustálkodnánk át a délutánokat. Valahogy bevonzottuk egymást 🙂

Egy előadáson hallottam, hogy mindenki annak a hat embernek az átlaga, akik körülötte vannak. Milyen igaz. Ha szomorú, magukat szerencsétlennek tartó barátaim vannak, akkor én is olyan vagyok. Ha lelkes emberek, akkor én is lelkes leszek.

Önsajnálat

Volt egy év az életemben, amikor óriási nihilbe ereszkedtem bele. Mérhetetlenül sajnáltam magam és mindent megtettem azért, hogy legyen is okom rá. Alapvetően persze nem volt rossz nekem. Jó volt a fiaimmal, volt munkám, nem is kerestem rosszul, egy nagyon szép helyen, otthonosan berendezett lakásban laktam. Esténként, hétvégente ültem a teraszomon a virágaim között és olvastam. Az emberek egy jelentős része csak álmodozik erről, engem ez mégsem elégített ki. Hogy mi volt a baj? Azt hiszem az álmok hiánya. Nem akartam semmit, így nem is volt jó élni. Öregnek éreztem magam és azt mantráztam, hogy az élet szar. Hát az is volt.

Be kell vallanom, akkoriban sokat ittam. Amikor nem velem voltak a fiaim, szinte mindig. Soha nem ittam magam részegségig, és éreztem, hogy bármikor ki tudok ebből szállni, de jó volt elmerülni az önsajnálatban, és ebben nagyon jó társnak bizonyult az alkohol.

Hogyan tovább??

Úgy másfél éve, egyik éjszaka arra ébredtem, hogy elég ebből! Jó volt, épp eléggé kiszomorkodtam magam, de nem akarok tovább így élni. De hogyan kezdjek változni? Sok mindenbe belevetettem magam, de ma már tudom, hogy akkor kezdett el látványosan változni az életem, amikor rám talált egy álom és meg tudtam fogalmazni egy konkrét célt. Azonnal el tudtam engedni azokat a dolgokat, embereket, akik addig megkötöttek, és attól a pillanattól kezdve olyan helyzetekben találtam magam, olyan új emberekkel találkoztam, akik mind abban segítettek, hogy a célomhoz közelebb kerüljek. És nem kellett egy évet várnom, a megfogalmazott célom maradéktalanul teljesült.

(2017. február 10.)

 

Ezek az írások a blog.hu oldalon voltak elérhetőek, de úgy döntöttem, mivel a KLiSS azokhoz is szól, akik most kezdik építgetni a bizniszüket, illetve, akik még csak tervezik, hogy vállalkozásba kezdenek, számukra hasznos lehet, ha olvashatják ezeket a gondolatokat.

1. rész - Hogyan lesz az álmaimból új munkám? »
2. rész - A szokásaink rabjai vagyunk »
3. rész - A döntés szabadsága »
4. rész - Minden az álmokkal kezdődik »
folytás hamarosan ...

A jobb ügyfélélmény érdekében az oldalon cookie-kat (sütiket) használunk. A sütik használatát az oldal böngészésével elfogadod További információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close