Vállalkozásom története 2:
A szokásaink rabjai vagyunk

Akkor jó egy kitűzött cél, ha nem triviális, hogy meg is tudjuk csinálni. És attól lesz nehéz, hogy az eléréséhez ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Ha pedig át akarjuk lépni a határainkat, akkor az addigi életünkön biztosan változtatnunk kell, amihez úgy gondolom, hogy a szokásaink egy részének lecserélésén keresztül vezet majd út.

Hiszek abban, hogy a szokásaink keretet adnak az életünknek. A napi rutin egyfajta sorvezető, mely a biztonság érzetét kelti, ahogy a természet körforgása, ritmusa is biztonságot ad. Nem idegeskedünk este, hogy másnap felkel-e a nap, és tudjuk, hogy a tél után majd jön a tavasz. Ha rend van az életünkben, akkor nem folynak szét a napjaink és nem kell folyton azon törni a fejünket, hogy mit is csináljunk. És ha egyik nap el kell térnünk ettől, semmi baj nem lesz, hisz tudjuk, hogy mit, mihez képest, és miért csinálunk másként.

Miért van szükség szokások kialakítására?

Gondolkodtál már azon, hogy az újévi fogadalmak miért buknak el? Egy-két napig, hétig betartjuk őket, de ennél hosszabb távon már nem. Milyen fogadalmaink is szoktak lenni? Ledobok 15 kilót, lefutom a maratont, többet leszek a gyermekeimmel, megtanulok angolul… Csupa olyan dolog, amiért tenni kell. Elszántan tenni minden nap. Nem tűnik nagy erőfeszítésnek, ha csak annyit kell megtennünk, hogy minden nap egy sárga krétával húzunk egy vonalat egy táblára. De sikerül-e? Elfelejttettem; sietek, mert elkésik a gyerek a suliból; vendégek vannak; fáradt vagyok; majd este; sorolhatnánk a kifogásokat. De ha elhatározom, hogy minden reggel, amikor belebújok a papucsomba, meghúzom azt a sárga vonalat, akkor egy idő után ez automatikus lesz, nem is kell figyelnem rá.

Messzire nem látok jól. Viszont annyira nem is rosszul, hogy otthon is szemüveget kelljen hordanom. Amikor belépek az ajtón, leteszem, de hová? Egy időben folyton keresnem kellett, sosem tudtam, hol raktam le. Egyszer aztán kitaláltam, hogy egy szép, puha szemüvegtokot felfúrtam a konyha falára és valahányszor levettem a szemüvegem, ebbe tettem. Eleinte nehezen ment, de egy idő után rutin lett belőle, és mindig megvolt a szemüvegem. Persze ez működött volna egy polccal, vagy asztallal is, csak a tok szép volt és nekem a praktikus dolgokon kívül szükségem van erre is.

Egy fogadalom betartása nehéz, de ha olyan új szokásokat találunk ki és alkalmazunk, amelyek segítenek a célunk elérésében, akkor biztosan közelebb is kerülünk hozzá.

Miért buknak el a fogadalmak?

Néhány éve megfogadtam, hogy abban az évben száz napfelkeltét nézek meg. Nem tűnik nagy vállalásnak, csak korán kell kelni, ugye? Ráadásul a teraszom, a nappalim pont kelet felé néz, így egész egyszerűnek tűnt. A száz napkelte, nem is sok, elegendő minden harmadik napon korán kelnem, ráadásul januárban még nem is olyan korán. Nem sikerült. De miért?

Január végén még csupán negyed nyolckor kel a nap. Miért nehéz mégis, nap-nap után a fotelemben ülve, egy kávéval a kezemben várni, hogy a horizonton megjelenjen? Egyszerű: a szokásaimat nem alakítottam ehhez az új élethelyzethez. A reggeleim nagy kapkodásban telnek, hogy minden beleférjen, ami eszembe jut. Nekem a vasalás sok időmet elviszi. Ha bevezettem volna egy új szokást, hogy este vasalok, vagy a hétvégén egy egész heti adagot egyben, akkor több időm lett volna reggel.

Másrészt a napkeltére elegendő lett volna a reggelemből 10-15 percet áldoznom, hogy nyugodtan üljek a fenekemen, de ez sem ment. Ahhoz, hogy leüljek, valamit félbe kellett hagynom, „napkeltenézés” után pedig folytatni. A fejemben meg közben kavarogtak a gondolatok, hogy mit kell megcsinálnom, elintéznem, mivel vagyok lemaradva, mi fog a munkahelyemen várni. Bekapcsolhattam volna egy kellemes zenét, elmondhattam volna egy fohászt, hogy ráhangolódjak, hogy kizökkenjek a gondolataimból.

És ahogy közeledd a nyár, egyre korábban kellett kelnem. És ezen a ponton fel kellett adnom, mert nem bírtam. Fáradt, álmos voltam egész nap. Pedig mennyire egyszerű lett volna bevezetni azt az új szokást, hogy nem szöszmötölök hajnalig, hanem minden este korán lefekszem. De nem így történt. Vagy tán nem is volt olyan fontos ez a cél, hogy érte áldozatokat hozzak?

Igaz is, mi történik, ha feladjuk a céljainkat? Legtöbbször úgy érezzük, hogy veszítünk, örök vesztesek vagyunk, jön, a nem vagyunk elég jók érzés. A nyolcadik feladott cél után, már álmodozni sem fogunk. Legyintünk, hogy ez nekünk úgysem sikerülhet. És megmagyarázzuk azt is, hogy miért nem. Hamarosan pedig már nem lesznek céljaink, csak tespedünk a kanapén a tévénk előtt és azok bitang szerencséjét irigyeljük, akiknek sikerül. Akik képesek újra kezdeni, mert vannak olyanok is, akik úgy adnak fel egy célt, hogy van B-tervük. Tisztán látják, hogy miért nem sikerül ez most, és képesek új célt kitűzni és kezdeni mindent elölről.

Hogyan tovább?

Hát én most elhatároztam, hogy úgy kezdek az álom munka megálmodásához, hogy január végéig megpróbálom kitalálni, hogy milyen új szokásokra lesz szükségem, és mit dobjak ki a régiek közül. Fontos, hogy én jelenleg alkalmazott vagyok és biztos anyagi hátteret kell biztosítanom sok embernek. A napom minimum egy harmadában nem foglalkozhatom mással, csak a munkámmal. Tehát nagyon határozottan látszik, hogy egy olyan új szokásra lesz szükségem, ami a munkaidőmön kívül, amikor friss vagyok gondolkodni enged. Hát megfogalmazódott a szokás: minden reggel egy órával korábban kelek, amikor még senki által nem zavarva, a célom megvalósításának részletein gondolkodhatom. Ehhez persze rögtön kapcsolódik az a szokás, hogy este korán lefekszem, hogy reggel tényleg fel tudjak kelni.

Van néhány szokás, amit már alkalmazok, mint például az, hogy ébredés után elolvasom az ágyam mellé kitűzött célomat és egy fohászt, vagy esténként 4-5 pontban leírom, hogy aznap mi az, amit sikerként éltem meg, mire vagyok büszke, miért vagyok hálás. Hogy rendszeresen eljárok futni, vagy hétvégén megtervezem a következő hetemet. És van még sok egyéb is. Lesznek, amelyek át fognak alakulni, vagy megszűnnek. A lényeg, hogy ezek a tudatos döntéseink eredményei legyenek.

(2017. január 24.)

Ezek az írások a blog.hu oldalon voltak elérhetőek, de úgy döntöttem, mivel a KLiSS azokhoz is szól, akik most kezdik építgetni a bizniszüket, illetve, akik még csak tervezik, hogy vállalkozásba kezdenek, számukra hasznos lehet, ha olvashatják ezeket a gondolatokat.